Ez a kirándulás megint csak elég improvizatív volt. Eredetileg ekkor akarunk volna a márianosztrai Kopasz hegyre menni ,de a közlekedés kibabrált velünk,ezen a hétvégén ritkábban jártak a vonatok, így döntöttünk a kismarosi helyszín mellett

Tudtommal nem tartozik a legismertebb célpontok közé, viszont egyrészt közel van mondjuk Budapesthez is, nem vészesen hosszú, tisztességesen átmozgatja az embert, de még egy hozzám hasonló, öregecskedő természetbarát is teljesítheti. Tehát, első lépésben el kell jutni Kismarosig, ez egyszerű, gyakran járnak a vonatok, de akár autóval is hamar ki lehet jönni. A zöld jelzés már a vasútállomásnál feltűnik, csak követni kell, kifelé a kisvasút vonala mellett, nagyjából egy km hosszan. Mikor az út vesz egy jobb kanyart, nagyjából ott tér le a zöld jelzés, Fácán utca álnéven. Közepesen emelkedik nagyjából 5-600 méter hosszan.

 Felérünk a Harkály utcára, ekkor dönthetünk, hogy a pocsékul burkolt, de autóval is járható, kerülő utat választjuk, ahol nem köpjük ki a tüdőnket, cserében nagyjából kétszer olyan hosszú, mint a zöld jelzés ösvénye. Ebben az esetben jobbra kell fordulnunk, és a Héja utcán indulunk, az út adja magát, kanyarog felfelé, csak mindig máshogy hívják, először Gálhegyi út lesz, aztán Szerpentin út. Mi nem így tettünk, balra fordulva mentünk 2-300 métert a Harkály utcán, aztán az erdőbe térve felkapaszkodtunk a nagyjából 600 méteres, öléggé meredek, csúszós, kanyargós csapáson. Mindegy, túléltem, de ha még egyszer felmegyek, attól tartok, tapasztalataim birtokában inkább kerülök, erről ennyit. A legmagasabb ponttól néhány méterre egy víkendházban kertészkedőktől kértem a kiürült palackomba vizet. 

   Innentől móka és kacagás a hátralevő szakasz, nagyjából egy km a továbbra is pocsék, köves úton, neve is van neki, Kilátó út, néhány nyaraló is van konkrétan az erdőben. Feltűnik a zöld háromszög jelzés, amin letérünk balra, az út enyhén lejt, talán ha 300 méter után megérkezünk a Nagy-Kősziklához, ami nem meglepő módon egy igen-igen meredek, szinte szakadékszerűen lezuhanó hegyoldal teteje. Ha az ember kicsit leóvatoskodik a csúszós oldalban pár métert, vannak kis leülésre, nézelődésre, fényképezésre alkalmas, padként funkcionáló deszkák a kövekre ültetve. Amúgy elég para a hely, mert megcsúszva aránylag nagyot lehet zuhanni. Bár ezt csak sejtem, mert nem merészkedtem a széléig. A kilátás viszont megéri a strapát, még a mai párás időben is lenyűgöző volt, de egyszer tuti felmegyek olyankor is, mikor tiszta, jó látási viszonyok vannak. Persze szigorúan a hosszabb úton. (Amúgy nem, most már tudom, mire számítsak, nem is olyan gáz.) Aztán rückverc koncentrierung, a GPS-en simán megfordítjuk az utat és kész. Na szóval, aki szereti a szép kilátást nyújtó, aránylag könnyen megközelíthető helyeket, ne feledje: KISMAROS, NAGY-KŐSZIKLA.  Ez is egy olyan "visszakellmenni"-hely.