Persze a János-hegyi Erzsébet kilátóban mindenki volt már, meg a Gellérthegyen. ez utóbbi szerintem a legszebb városra néző panoráma, tiszta időben és jó zoommal nagyon messzire ellátni, a város széléig.

    No de ha az ember lánya többre vágyik,akkor elkezdi felkutatni, hogy vannak még a fővároson belül kilátók.  Éppen akkor adták át a hármashatárhegyi új kilátót,mikor elkezdtem érdeklődni  a fotózás iránt, olyannyira, hogy hajlandó voltam emiatt elindulni is. Kinéztem hát a különböző oda vezető útvonalak közül a legszimpatikusabbat, és a kér fiúval nekiindultunk. A 137-es busz, amivel megközelíteni szándékoztunk a hegyet, a Szentlélek térről indult, de mivel ott már nem értük volna el, egy közbülső megállóban szálltunk fel, a Bécsi út és Vörösvári út kereszteződésében.  Kissé balsejtelemmel töltött el, hogy a busz NAGYON határozottan felfelé ment,úgyhogy már akkor közöltem, hogy ha emelkedőn kell menni, nem fogok rohanni. És a balsejtelem nem volt hiábavaló. Leszállván a buszról, egy nem túl hosszú utcán mentünk felfelé tán 100 métert, aztán az út betért az erdőbe.  Nincs messze az a kilátó, de az úgynevezett Farkastorokban halad fel, nagyon vadregényes szakadék mellett.  Mivel akkoriban még nem vállaltam fel az emelkedőkhöz való ambivalens viszonyomat, gyakorta megálltam böngészni a térképet a telefonomon,hogy biztosan jó irányba megyünk-e, úgyhogy a fiúk egy idő után szóltak, hogy ha pihenni akarok, nyugodtan mondjam meg, nem kell itt a színjáték.

    Egy idő után elértünk egy ösvényt,ami a hegy oldalában haladt. Megörültem, hogy ezután ezen kell menni, szintben, de hamarosan kiderült, hogy nem, a mi irányunk továbbra is felfelé vezet. Valahol kibukkantunk egy kilátópontnál, ahol volt asztal és pad is, panorámával észak felé, a Dunára és Óbudára főleg.  Aztán persze elértük a Hármashatárhegyi utat, ami aszfaltozva van és felvezet majdnem a kilátóig. Innen már nem volt nagy ügy.  Lefelé aztán a Fenyőgyöngye felé mentünk, ami úgy 3 km hosszan kanargó, barátságos szögű lejtővel érhető el az aszfaltúton, vagy lehet menni mellette a kék jelzésen is.

   Ha a Fenyőgyöngyénél kicsit lejjebb haladunk, a turistajelzés folytatódik, ez a Gluck Frigyes út, amin az Árpád kilátóhoz juthatunk. Innen kicsit korlátozott a kilátás a fák miatt. Tovább haladva hamar le lehet érni a Nagybányai úthoz, ahonnan viszont egy szép kis út vezet az erdőben az Apáthy sziklához.  Én a Csalán úton keresztül mentem le a Pasaréti útra, de vissza is lehet kanyarodni a Törökvészi út irányába.

   Következő kedvenc kilátóhelyemet a Margit hídról, a villamosról pillantottam meg egy szép tiszta napon. mi lehet az a hegy,aminek az oldalában egy kőbánya van,ilyen közel?  Rákerestem az interneten és könnyen beazonosítottam, hogy a Mátyás-hegy lehet az. Mivel ez is Óbudán van, a Szépvölgyi úti buszmegállónál nézegettem,mikor indul a 165-ös busz.  Soká. És mivel azt is láttam a térképen,hogy nincs messze a hegyoldal, nekiindultam szépen gyalog fel a Folyondár utcán, majd a Mátyáshegyi úton. Első alkalommal nem könnyen találtam meg a hegyre vezető ösvényt, ugyanis egy lakóház mellett egy igen szűk kis csapás bújik meg szégyenlősen, és sok vasúti talpfából készült lépcsőn kell felcaplatni, de aránylag hamar oda lehet érni a kőfejtő felső pereméhez, ahonnan igazán gyönyörű kilátás nyílik a városra. Mikor először voltam ott, átmentem a túloldalra, ott is van a korlát mellett ösvény, de sajnos nem lehet lejutni rajta, szóval vissza kellett fordulnom.Ez is olyan hely,ahová néha visszajárok, mert közel van és látványos. Amúgy a turistaút tovább vezet a hegy tetejére és azon is túl, fogalmam sincs, hová, de esélyes, hogy egyszer felfedezem.

   Következzék egy még közelebbi és még könnyebben megközelíthető kis kilátó, a Rózsadombon, ennek ellenére József-hegyi kilátó a neve. Kilombosodott fák kicsit belelógnak a képbe,de  mivel gyakorlatilag öt percre van a buszmegállótól, mégis érdemes néha felnézni ide, ha az embernek van egy kis ideje és felesleges , levezetni való energiája.  Leszállok a buszról a Vérhalom tér sarkán,és a tér meghosszabbításában,az Áfonya utcán pillanatok alatt odaérek. Én néha a Margit-hídtól mentem fel, útba ejtve a Gül baba türbéjét is, kicsit kanyarogni kell az utcákon, de úgy is aránylag könnyű odatalálni.  Kedvenc lefelé vezető utam innen a Szeréna útról induló lépcsősor, olyan ez a hely,mint egy kis elvarázsolt hely a város közepén. A Frankel Leó útra lehet lejutni,közel a Komjádi uszodához.

  Van még egy kedvenc helyem, az Ördögorom. Az Eper utcai megállónál kell leszállni a 8E buszról és Az Edvi Illés utcán kell menni egy keveset, ennek a bal oldalán egyszer csak ott van a tanösvény kezdete. Jó kis meredek, sziklás kezdete van neki, én speciel szandálban és szoknyában másztam fel,úgyhogy azt rögvest meg is állapítottam, hogy vissza tuti nem erre jövök. De a kezdeti nehézségek után könnyen  járható az út és  szépséges látványt nyújt, igaz, hogy jobbára csak a Farkasvölgy és a Széchenyi hegy irányába, bár emlékeim szerint egyszer kinyílik a város felé is. Tovább lehet menni a Széchenyi hegyre én viszont két próba között jártam itt, így szépen visszakanyarodtam és néhány hosszú utcán lejutottam a Törökbálinti útra.

    És,végül, itt van a Hárs-hegy. Ami azért szuper, mert ha akarok, felmegyek a nagy kilátóba és ha nincs több kapacitásom, ennyi, ha többet szeretnék sétálni, elmehetek a Makovecz kilátóhoz is, ami elég izgalmas, mert nem túl magas ugyan, de a tetején az ember furcsán védtelennek érzi magát mivel elég nyitott és alacsony a korlátja.  A körút jelzésen vissza lehet jutni aztán a Szépjuhásznéhoz. Mi Laurával egyszer úgy gondoltuk, elindulunk a nagy kilátóból toronyiránt Hűvösvölgynek,  hát elég izgalmas volt mert ezt akkor meredeknek találtam, de tegyük hozzá,akkoriban még nem kellett egy kilométert csúsznom le nadrágféken a Vöröskőről lefelé tartó sárga kör jelzésen. Szóval, ez kutyafüle,lábon is le lehet jönni semmi az egész.

   Tehát, csak Budapesten és könnyen elérhető helyeken ilyen sok lehetőség van szép kilátásokat felkutatni, kicsit kilépni az aszfaltozott utakról, szagolni egy kis erdőt, tavasszal keltikékkel teli hegyoldalban kapaszkodni fel, felfrissülni és átmozgatni a tagjainkat. Csak egy kis elszánás kell,és meglátjátok, élvezni fogjátok.